HOME
Kedvenc verseim.
Tavaszvárás
Ébresztőt fújnak
fürge rigók;
ledobja kertem a
hótakarót. Ébred a hóvirág,
körültekint,
meglesi alvó
testvéreit.
Parányi harangja
messzire cseng:
- Tőzike, ibolya,
ne szenderegj!
Salamon pecsétje,
téltemető,
sáfrány és kankalin,
bújj csak elő!
Bőrlevél, jácint,
ébredjetek!
Itt az ÉV reggele:
a kikelet.
Enyém az álmok mesepalotája,
enyém a tavasz csoda-zenéje,
amit szívembe belemuzsikál...
s mégis...
mégis valami kéne...
Tavaszi ébredés.
Érzem lelkemben tavasz,
remegésed,
Pezsdül a vérem dalolva
tenéked.
Csordul a könnye fakadozó
rügynek,
Szűztiszta vére az alkotó
létnek.
Benne mosolyog a nap üde
képe,
Lángsugárt szórva ébredő
népre.
Árad keringve a bódító
illat,
Megrészegítve már ember,
és állat.
Halk zenét suttog bérceken
az erdő,
Bontja virágát pompázva a
mező.
Szent varázs igéje kél
minden lényben:
S épül a fészek az isteni
fényben!
|