B�kess�g.


Egy fest�t egyszer arra k�rtek,
rajzolja le a b�kess�get.
A feladat egyszer�nek l�tszott,
s � nyomban neki is l�tott.
Rajzolt tengert, sz�lt�l mentesen,
rajta egy haj�t, mely �llt cs�ndesen.
Utasa mind lusta �lomba mer�lt...
s a k�p �sszegy�rve a szem�tre ker�lt.
Nem b�kess�g volt a pap�ron,
hanem sz�lcsend �s unalom.
Azt�n �jabb rajzba kezdett,
s egy szund�t� �reg b�csit festett.
De b�kess�get nem �br�zolt ez sem,
neki�llt h�t, hogy tov�bb keressen.
Rajzolt vir�got, cs�ndes t�li t�jat,
b�k�sen legel�sz� birkany�jat...
A pap�rkos�r lassan tele lett,
s k�zben be is esteledett.
�m az este sem volt b�k�s,
messzir�l hallatszott a mennyd�rg�s.
Vihar k�zeledett, az �g rengett,
a fest� az ablakn�l t�prengett.
N�zte a sz�lben sodr�d� leveleket,
a vill�mokat, mik �tj�rt�k az eget.
A h�z el�tti t�lgy recsegve hajlongott,
k�v�r es�cseppek vert�k az ablakot.
A fest� nem tudta, tov�bb hogyan legyen,
Istent k�rte h�t, hogy csod�t tegyen.
Tekintete ekkor ism�t a f�ra esett,
s ott megl�tta, amit eg�sz nap keresett.
A fa egyik vastag bens� �g�n,
�gy a f�nak sz�ve t�j�n,
a viharr�l szinte mit sem sejtve,
�lt egy mad�r, fej�t sz�rnya al� rejtve.
Nyugodtan aludt, mik�zben zengett az �g.
Ez h�t az igazi b�kess�g.
- Uram, te megmutattad b�kess�gedet!
- sz�lt a fest�, �s nem t�vedett.
Csod�latos isteni b�kess�g ez,
mit a viharban alv� mad�r jelk�pez.
A vil�g legyen b�rmily nyugtalan,
ha sz�v�nkben Isten b�kess�ge van.
� minden gondot v�ll�ra vesz,
s benn�nket szabadd�, b�k�ss� tesz.
Az � b�kess�ge t�k�letes,
minden f�lelemt�l mentes.
Nek�nk sz�nja ezt a b�kess�get,
s t�l�nk csak egyet k�r: engedelmess�get.



 

"�szrev�tlen telik el az �let, suhannak az �vek egym�s ut�n, az ember n�ha-n�ha fels�hajt: m�r megint m�jus van? Felcseperednek a gyerekek, kirep�lnek, s nek�nk �gy t�nik, mintha tegnap sz�lettek volna. Fogynak holnapjaink, gyarapodnak tegnapjaink. Halkulnak v�gyaink, er�s�dnek s�hajaink. Barna haj�, copfos l�nyk�b�l �szhaj� any�k�v� v�lunk. Lassan-lassan megtanulunk j�rni, lassan-lassan "elfelejtj�k" azt. Kiny�lunk, becsuk�dunk. J�tszunk, szaladunk, dolgozunk, f�z�nk, mosunk, incselked�nk, s�runk. Tervez�nk, megval�s�tunk, elrontunk dolgokat. Szerelembe es�nk, ki�br�ndulunk. H�s�get fogadunk, megszegj�k, megbocs�tanak. M�sok mi bocs�tunk meg. �nnepl�nk, gy�szolunk. M�zeskal�csot s�t�nk, vitorl�zunk, kap�lunk, sz�l�t sz�retel�nk. Csal�dunk, �jrakezdj�k... ...�s egy napon...tal�n nem is gondoln�nk, hogy most: leh�zz�k a f�gg�nyt... ... Lesznek, akik megk�nnyezik az el�ad�st, m�sok a sz�v�kbe z�rj�k. De hi�ba tapsolnak: nem t�rhet�nk vissza soha t�bbet. Nincs lehet�s�g m�g egy utols� dalra, cs�kra, b�k�l�sre, megb�n�sra. Nincs m�g egy sziv�rv�ny, k�nyv, katicabog�r. Nincs m�g egy �lel�s. Nincs m�g egy szenteste, �nnepi vacsora, elrontott frizura, cs�nak�z�s, nincs m�g egy megpr�b�lom. Nincs utols� sz�, hogy elmondhasd mennyire szereted. Ez�rt h�t azt mondom: engedd magad hib�zni, ne v�rj a megfelel� alkalomra, ne hezit�lj! Merj szeretni, �r�lni, az es�ben t�ncolni!"

Boldog az �hez�.

Ki v�gre �h�t keny�rrel csillap�tja.
Boldog a szomjaz�,
ha k�nz� szomj�t h�s v�zzel oltja.
Forr� napok ut�n, mikor tikkadt a f�ld,
s es� ut�n s�hajt a z�ld,
fel�d�l a fa, vir�g, s a f�,
ha r�hullik az �gi ned�.
A di�k �r�m�ben s�r, �s el�gedett lesz,
ha a tanul�s v�g�n sikeres vizsg�t tesz.
A szerelmesnek a legnagyobb boldogs�ga,
hogy kedves�t miel�bb karj�ba z�rja.
Boldog az asszony �s �des a gondja,
ki eddig hitte m�he medd�,
-a term�szet szesz�lyes n�ha-,
de dr�ga terhe m�r sz�ve alatt n�.
Boldog a l�badoz�, ki betegs�gb�l fel�p�l,
gy�ny�r�nek tal�lja �let�t �s megsz�p�l.
Boldog a hegym�sz�, ki a cs�csra fel�r,
�r�me, h�l�ja a magas �gig el�r.
Sz�rnyal�s, �r�m a boldogs�g,
beteljes�l�s, megel�zi: s�haj, ima, k�v�ns�g.
A boldogs�g nem hullik mindenki �l�be,
akard, k�v�nd, t�gy meg mindent �rte!

Tavasz diadalma.


Csokorba k�t�ttem az �g csod�latos k�p�t,a nap melenget� f�ny�t,
kicsiny gyermek nevet�s�t, piciny mad�r v�g �nek�t, a nyugalom csendj�t,
meg�rt�st, szeretetet, b�k�t. Ez legyen az �letedben a val�di �rt�k.
Seg�ts�get ny�jt� k�t kezet, k�nnyk�nt hull� igaz gy�ngy�ket, egy m�s napot,
mely �j rem�nnyel �ltet, h�s foly�knak csobog�s�t, a tenger halk morajl�s�t.
Messzir�l kondul� harangot, vid�m heged�sz�t, kacagva fut� csermelyt,
kis patakot, �r�k h�mez�t, egy mesevil�got, sz�vedben ny�l� szerelem vir�got,
mosolyg�s arcokat, sz�vb�l j�v� bar�ts�got, v�g kedv�kb�l ny�l� sz�nes vir�got,
hogy elfelejts�tek a gonosz vil�got.
Illatoz� vir�gfelh�t, ringat�z� b�zamez�t, kac�ran b�kl�sz� friss tavaszi szell�t,
�zet, pacsirt�t, z�lden susog� erd�t, k�kre festett eget, rongyos b�r�nyfelh�t,
tiszta sz�p j�v�t, igazz� v�l� �lmokat, �s �r�kk� tart� �szinte bar�ts�gokat.