Ébresztőt fújnak
fürge rigók;
ledobja kertem a
hótakarót. Ébred a hóvirág,
körültekint,
meglesi alvó
testvéreit.
Parányi harangja
messzire cseng:
- Tőzike, ibolya,
ne szenderegj!
Salamon pecsétje,
téltemető,
sáfrány és kankalin,
bújj csak elő!
Bőrlevél, jácint,
ébredjetek!
Itt az ÉV reggele:
a kikelet.
Enyém az álmok mesepalotája,
enyém a tavasz csoda-zenéje,
amit szívembe belemuzsikál...
s mégis...
mégis valami kéne...
Tavaszi ébredés.
Érzem lelkemben tavasz,
remegésed,
Pezsdül a vérem dalolva
tenéked.
Csordul a könnye fakadozó
rügynek,
Szűztiszta vére az alkotó
létnek.
Benne mosolyog a nap üde
képe,
Lángsugárt szórva ébredő
népre.
Árad keringve a bódító
illat,
Megrészegítve már ember,
és állat.
Halk zenét suttog bérceken
az erdő,
Bontja virágát pompázva a
mező.
Szent varázs igéje kél
minden lényben:
S épül a fészek az isteni
fényben!
Köszöntő
Felvirrad a hajnal,
nézzétek milyen szép reggel,
Mosolyog az ég is,
köszöntlek ma titeket
sok-sok szeretettel.
A Szeretet szép sugára
Az élet útján lépteiteket
vigyázza!
Öröm és boldogság legyen
mindig veletek,
Arcotokon a mosoly ragjon,
hogy ne lásson könnyeket,
Szívetek sose féljen, bánat
sose érje,
Minden utatokat a szerencse
kísérjen.
Szívem imádságát suttogja a
szeretet.
Kérem a jó Istent,
óvjon, védjen titeket.
Adjon nektek egészséget,
hosszú boldog életet!
Sok boldogságot kívánok
az ünnepelteknek!
Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét,a nap melengető fényét,
kicsiny gyermek nevetését, piciny madár víg énekét, a nyugalom csendjét,
megértést, szeretetet, békét. Ez legyen az életedben a valódi érték.
Segítséget nyújtó két kezet, könnyként hulló igaz gyöngyöket, egy más napot,
mely új reménnyel éltet, hűs folyóknak csobogását, a tenger halk morajlását.
Messziről konduló harangot, vidám hegedűszót, kacagva futó csermelyt,
kis patakot, örök hómezőt, egy mesevilágot, szívedben nyíló szerelem virágot,
mosolygós arcokat, szívből jövő barátságot, víg kedvükből nyíló színes virágot,
hogy elfelejtsétek a gonosz világot.
Illatozó virágfelhőt, ringatózó búzamezőt, kacéran bóklászó friss tavaszi szellőt,
őzet, pacsirtát, zölden susogó erdőt, kékre festett eget, rongyos bárányfelhőt,
tiszta szép jövőt, igazzá váló álmokat, és örökké tartó őszinte barátságokat.
Lassan lecsúszik a Tél
könnyű, fehér fátyoltakarója
- a jég olvadni kezd -
ezüst-cseppeket hint a hóra, s
szél-hárfa csengő dallamán
új tavasz ébredez - fák
sóhajtanak, ágaik nyújtóznak
a fényben, orromban friss
fű szagát érzem, virágok
illatát - kék pille szárnyát
bontogatja, rámosolyog a
Napra, s egy harmatcsepp
prizmáján keresztül
ragyogó színekre bomlik
a Világ.
Farsangi mondókák
( Gyurka mondókája )
Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom.
Cintánéyrom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jó kedvemet neked adom,
viccet mondok, ingyen adom.
A táncot is vigan járom.
Heje-huja vigalom!
Habos fánk a jutalom
Mákos patkó, babkávé,
ez aztán lesz a parádé!
( Julcsa mondókája)
Hó te Gyurka, hó te hó!
hol lógsz megint te csakó
Ne szökjél úgy , mint a ló.
Ha hívnak , fogadd el!
Ha kergetnek, akkor szaladj el!
Förgeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál.
Pördűlj fordulj te is már,
Járjad úgy mint fazékban
a fakanál.
Itt a Farsang áll a bál,
gyertek ti is, mulassatok hát!